2016. május 3., kedd

Epilógus

Két évvel ezelőtt sosem gondoltam volna, hogy itt fogok állni, így. Két évvel ezelőtt ugyanezen a helyen találkoztunk újra. Ugyanezen a napon. Most pedig itt állok, vele csak egy teljesen másik szituációba. Már nem akar visszaszerezni és nem is kell, hiszen teljesen az övé vagyok, mindig is az voltam, csak hosszú ideig próbáltam még magamat is meggyőzni róla, de nem jött össze. Hogy is sikerülhetett volna, mikor az iránta érzett szerelmem valós és örök? Senki másra nincs szükségem, ha ő mellettem van. Nem érdekel, sem a pénz sem semmi, csak az, hogy ő velem legyen és sose hagyjon el. Bármit képes vagyok nélkülözni, rajta kívül. 
Életemben nem voltam olyan boldog, mint másfél évvel ezelőtt, de egyben az volt a legcikibb pillanatom is. Igaz már nevetve tekintünk rá vissza, de míg élek biztosan nem fogom elfelejteni. Képtelen lennék rá, hiszen tönkretettem a meglepetését és azon a napon kérte meg a kezem. Emlékszem, hogy kínosan éreztem magam az első fél órában, de amikor Harryn láttam, hogy lenyugodott és már sokkal boldogabb én is kezdtem helyrejönni. Lehet, hogy elrontottam, de legalább megtudta a választ és ezért sokkal nyugodtabb volt egész idő alatt.
- Gondoltad volna? - húz szorosabban magához.
- Mit? - nézek fel rá, mosolyogva. Az egész arca ragyog, én pedig ennek köszönhetően nem is lehetnék boldogabb. Ha ő boldog, én is az vagyok, ha szomorú, akkor én is az vagyok. 
- Még mindig szereted nekem azt mutatni, hogy fogalmad sincs, hogy miről beszélek, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz - szorítja meg a kezem. - Gondoltad volna, hogy két évre rá, hogy újra találkozunk, itt fogunk állni ugyanazon a napon, csak most nem, mint vendégek, hanem mint ünnepeltek.
- Addig a pillanatig fel sem merült bennem, míg nem találkoztunk újra - adom a tudtára - de el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy azon az estén én is ott voltam és újra találkozhattam veled. Eleinte sosem vallottam volna be senkinek sem, hogy örülök neked, de rá kellett jönnöm, hogy hiába titkolom, aki ismer az tudja mit érzek és így is volt. Mindenki tudta, hogy csak tagadom, de igazából nem azt érzem. Most itt táncolunk és már a feleséged vagyok.
- A feleségem vagy - dönti a homlokom az enyémnek. - El sem hiszem - suttogja. - Ez lehet, hogy gyerekesen hangzik, de néha még most is arra gondolok, hogy mi van, ha ez az egész csak egy álom, amiből bármelyik percben felébredhetek és újra a szobámba találom magam, rád gondolva...
- Ez nem fog megtörténni -simítok végig az arcán. - Ha szeretnéd megcsíplek, hogy biztos légy benne, hogy ébren vagy - kuncogok fel.
- Igazán kedves vagy, de nem szükséges - mosolyog rám. - Tudod mi jutott, abban a pillanatban, amikor éppen csendben kellett volna maradjak a templomban? - megrázom a fejem. - Hogyan mondtál nekem igent. Annyira kevesen múlott, hogy ne nevessek fel. Mindenki hülyének nézett volna, de tudod mit mások biztosan nem örültek volna, hogy elcseszték a tervüket, de én igen, megkönnyebbültem és hé nézzük a másik oldalát, így még senki sem kérte meg senki kezét - nevet fel. - Úgy szeretlek, ahogy vagy, egy részed sem szeretném megváltoztatni, mert nekem úgy vagy tökéletes, ahogy, minden hibáddal együtt.
- Styles! Nem is rendelkezem annyi hibával - csapom meg a mellkasát. - De örülök, hogy úgy fogadsz el, ahogy vagyok... én is téged, egy apró hibát leszámítva.
- És mi lenne az? - vonja fel a szemöldökét.
- A horkolásod, na az elviselhetetlen - nézek a szemébe komolyan, mire ő döbbenten néz rám.
- Liv, én nem is horkolok - jelenti ki, én pedig már alig bírom visszatartani a nevetésem. - Te nőszemély, már kezdtem azt hinni, hogy tényleg igazat mondasz - sóhajt fel. - Ez nem volt szép, de tudod mit mondanak édes, a bosszú is ugyanolyan édes lesz este, mint amilyen te vagy - kacsint rám.
- Nem félek tőled - nyújtom rá a nyelvem. - Sosem bántottál és tudom, hogy nem is fogsz.
- Ki mondta, hogy bántani foglak, eszem ágába sincs, sokkal inkább kínozni foglak, amit élvezni fogsz, de mindennél jobban várod majd, hogy vége legyen - húzza perverz mosolyra az ajkát. - Ismerem a gyengéidet és ma este ki is fogom használni mindegyiket, amit ismerek.
- Gonosz vagy - morgom - de mindketten tudjuk, hogy ezt nem csak most használod majd ki...
Az évek során, lehet, hogy felnőttünk, de soha az életbe nem fogjuk elveszíteni azt az énünk, ami szeretne még gyerek maradni, ami szeret játszadozni a másikkal. De mi így vagyunk önmagunk, ha nem szívatnánk a másikat és nem kötnénk bele egymásba, akkor nem is mi lennénk azok. Az, hogy már házasok vagyunk ezen semmit sem fog változni, ugyanazok leszünk, mint előtte voltunk csak már más kapcsolat van közöttünk. De mi mindörökké ugyanúgy szeretni fogjuk egymást, mint a legelején, mert mi egymáshoz tartozunk és ezen semmi sem változtathat. 
- Mindörökké - suttogja Harry a fülembe, mire én még közelebb húzódom hozzá.


Sziasztok! Meghoztam az utolsó részt is. El sem hiszem, hogy vége lett. Elhihetitek az elején nem ilyen rövidre terveztem, de aztán a részek írása közben kialakult bennem, hogy ennek a történetnek nem az a lényege, hogy hosszú legyen, hanem, hogy bemutassa, hogyan találtak újra egymásra Livék. Remélem mindenkinek tetszett és örültök, hogy olvashattátok. Köszönöm azt a néhány olvasót és a bíztatásokat, amik a részek alá érkeztek, hálás vagyok értük. Köszönöm, hogy velem tartottatok. További szép napot!

4 megjegyzés:

  1. Ohh de kár, hogy ilyen rövid de ez így jó. Fantasztikusan írsz nagyon nagy tehetséges van hozzá. Nagyon nagy kedvencem a blog. És nagyon szép lett a vége remélem tervezel még blogot írni. Különleges izgalmas egyedi történet.Nagyon jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, rövid, viszont nem igazán terveztem hosszúra de ezt már mondtam. Köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a történet és az írásmódom is. Nem fogom abbahagyni az írást, lehet, hogy nem mindig fanfiction lesz, de írni fogok.

      Evelyne xx.

      Törlés
  2. Szerettem, nagyon szerettem ezt a blogot... De! Nezzunk a jövőbe: Nagyon nagyon kerlek irj még harry-s fanfiction-onoket mert IMADOM*-* ahogy irsz! :)
    Elore is koszi válaszodat: Betti <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jó hallani. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet és velem tartottál a történet folyamán. Nem tudom, hogy más blogomat ismered-e, de még egy csomó Harrys történetem van. Ha valamelyik megtetszik és még nem olvastad, akkor less be, remélem nem okozok csalódást egyikkel sem.

      Evelyne xx.

      Törlés