13.rész - Fájdalmas gondolatok

Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, soha az életbe nem egyezem bele. Bár sejthettem volna, hiszen évek óta ismerem és nem ez az első alkalom, hogy vele jöttem ruhát venni, de valahogy az agyam próbálja eltörölni azt, hogy nem jó ötlet, hiszen eddig mindig órák lettek a kb két óra vásárlásból, mert neki minden ruhára volt valami kifogása. Én itt és most, az öltözőben döntöttem el, hogyha ez sem fog neki tetszeni, akkor én döntök majd, hogy melyik legyen és valószínűleg az idegességnek köszönhetően pont azt fogom választani, amelyik a legkevésbé tetszett neki.

- Előre szólok - kezdek be a függöny mögül - ha erre is kitalálsz valamit, én nagyon kiakadok - húzom el és lépek elé. - Ez nem rövid, nem mutat sokat, nem átlátszó és a lábam sem látszik ki belőle, ez tökéletes és nekem tetszik, szóval kérlek ne mond azt, hogy itt is találsz valami kifogást, mert akkor én döntök a ruháról és leszarom a véleményed.

- Sosem tennéd ezt - lép hozzám közelebb vigyorogva. - Az előző ruhákra sem azt mondtam, hogy nem tetszik, mindegyikben gyönyörű voltál és éppen ez volt a baj... Nem akarom, hogy más is ezt gondolja, nem akarok dührohamot kapni, ha egy pasi végignéz rajtad, mert akkor képes lennék behúzni neki egyet és ezzel az egész esküvőt elbasznám. Ha akarnék itt is tudnék kifogásokat találni, de látom, hogy te még egy próbát nem viselnél el, azt pedig végképp nem akarom, hogy te dönts benne, mert annak már ismerem a végét...

- Akkor maradhat ez? - könnyebbülök meg. 

- Igen - terem előttem, majd emeli fel az állam és lehel egy puszit a számra, mire mosolyogva akasztom karjaim a nyakába és nézek a szemébe. - Gyönyörű vagy.

- Végre, azt hittem sosem hallom tőled ezt a szót, a mai nap folyamán - sóhajtok fel. - Szeretlek, meg minden, de veled kínszenvedés a vásárlás. Pedig én eddig azt hittem, hogy a lányoknak nem tetszik szinte semmi, de úgy látszik, neked több kifogásod van, mint nekünk. 

- Még szép - nevet fel. - Hiszen, azt akarom, hogy gyönyörű légy, de egyben semmit se mutogass, ami csak engem illet. Vannak dolgok, amiket csak én szeretnék látni és nem mások elé tárni, mert az csak az enyém.

- Nem vagyok egy tárgy, hogy kijelentsd a tied vagyok, de ezt most próbálom inkább úgy venni, hogy nagyon szeretsz és nem akarod, hogy mások is azt gondolják rólam, amit te, amikor kettesben vagyunk.

- Látod, nem is vagy te olyan buta - dönti homlokát az enyémnek. - De most nyomás átöltözni, mert már nagyon éhes vagyok.

- Nem tudom, hogy kinek köszönhető, hogy ilyen sokáig tartott egy szerencsétlen ruhát kiválasztani - morgom, majd sarkon fordulva lépek be az öltözőbe.

***

Az utóbbi két napban megállás nélkül dolgoztam, aztán hulla fáradtan hazaestem és erőt kellett vennem magamon, hogy Harryvel is töltsek egy kis időt. Tisztában vagyok vele, hogy megérti számomra fontos a munkám, viszont nem vagyok hülye. Egyszer már volt olyan, hogy kora reggel elmentem és késő este jöttem haza majd egyből lefeküdtem, nem mondott semmit, de láttam a fájdalmat a szemeiben. Igazság szerint nem lenne ilyen sok munkám, csak az egyik profi fotós kilépett és így muszáj több melót elfogadnom és hát a pénz sem jön rosszul. Nem mintha Harry engedné, hogy felezzük a számlát vagy bármit, de attól még örülök, hogyha gond lenne, akkor egyedül is képes lennék megoldani. Nem akarok élősködni, hiszen az nem én lennék.

- Nézd látom rajtad, hogy mindjárt elalszol, tényleg semmi szükség erre - simít végig a karomon. - Megértem, miattam nem kell fennmaradnod.

- Harry - emelem rá a tekintetem - tudom, hogy nem akarsz semmit erőltetni, de hiányzol és veled is akarok lenni egy kicsit, szóval lehet, hogy álmos vagyok, de most leginkább arra várok, hogy a karjaidba zárva nézzem veled végig ezt a filmet, aminek a felé valószínűleg úgysem emlékszem majd, mivel csókolózni fogunk - mosolyodok el. 

- Mikor vesznek fel új fotóst? - kérdi pár csendes perc után. - Hiányoznak a közös délutánok - sóhajt fel. - Nem azt akarom, hogy bármi hülyeséget csinálj ezért, de ugye ez nem lesz sokáig már így?

- Holnap lesz ilyen próba izé, és valószínűleg felvesznek valakit, szóval már nem lesz sokáig így - puszilom meg az állát. - És különben is, ez a hétvége már szabad, mivel hetekkel ezelőtt szóltam róla, úgyhogy lesz időnk rá, hogy az esküvő mellett eltöltsünk pár napot kettesben is.

- Ebben biztos lehetsz - húz közelebb magához - és már el is terveztem mindent, bár sosem sikerül a terv szerint, viszont egy valami már biztos, de azt még nem árulhatom el neked.

- Utálom a titkokat - motyogom. - Nem szeretem, ha valamiről nem tudok és te folyamatosan az orrom alá dörgölöd, ha készülsz valamire.

- Ez tetszeni fog, biztos vagyok benne - suttogja a fülembe.

***

Mosolyogva nézem az összekulcsolt kezeink, amiket az asztal alatt rejtünk el. Ha bárki hozzám szólna a társaságból, biztos vagyok benne, hogy nem venném észre, túlságosan el vagyok foglalva egy kérdéssel, amire sosem fogok választ kapni. Megmagyarázhatatlan érzés. Ha bárki megkérne, hogy beszéljek a Harryvel való szerelmemről, csak a szavakkal dobálóznék. Képtelen lennék megfogalmazni, mert ez nem egy olyan dolog, amit szavakba lehet önteni. A szerelmet nem lehet megmagyarázni, mert ha már sikerül, akkor az nem igazi. Ha valaki megkérdi tőled, hogy mit jelent, akkor általában csak elmosolyodsz és a gondolataidba merülsz, majd rávágod, hogy az leírhatatlan vagy valami hasonlót, vagyis én biztosan ezt tenném, mert ez az érzés megmagayrázhatatlan.

- Elgondolkodtál - szorítja meg a kezem, ezzel visszarepítve a jelenbe. - És az a mosoly, ami szétterült az arcodon arra utal, hogy én voltam a téma.

- Tévedsz Styles - vágom rá, feléje fordulva.

- Mindketten tudjuk, hogy én sosem szoktam tévedni - kacsint rám, közelebb hajolva hozzám. - És te pedig sosem tudtál átverni engem, ahhoz túlságosan ismerlek. Táncolj velem - néz mélyen a szemeimbe, mire aprót bólintok. Felém nyújtott kezébe helyezem az enyémet, majd állok fel. Kezét a derekamra helyezve vezet a tánctér felé. - Gyönyörű vagy ebben a ruhában - suttogja a fülembe.

- Azt hiszem ezt már hallottam egy párszor a nap folyamán - hajtom fejem a vállára, kuncogva. Szorosan karolja át a derekam és ezzel láncol magához. Érzem, hogy kicsit feszült és szeretném megkérdezni, hogy mi bántja, de tisztában vagyok vele, ha megteszem, akkor ezzel csak egy veszekedést indítanék el. Sosem tűrte jól, ha valaki a gondjairól faggatta, ezért már megtanultam, hogy ki kell várni, míg ő áll eléd és akarja veled megosztani mi bántja. - Még mindig nem akarod velem megosztani, hogy hová megyünk holnap és mit tervezel? - kérdem tőle csendesen.

- Szerintem a helyszínt már sejted - sóhajt fel - de attól én még nem fogok rábólintani, de abban ne is reménykedj, hogy akár egy kis infót is kiszedhetsz belőlem, mert most nem fog sikerülni.Ebben most tartani fogom magam, pedig tudod, hogy én nem vagyok tervező és utálom, ha minden ki van tervelve, de most így lesz a legjobb.

- Titokzatos vagy, vagyis nem csak te - ráncolom a homlokom. - Inkább mondanám azt, hogy mind furán viselkedtek, ha megjelenek, de úgy érzem hiába kérdeznék rá bárkinél is miért csináljátok, biztos vagyok benne nem árulnátok el.

- Mindent megtudsz majd az idejében, ígérem - suttogja, majd ajkait az enyémre tapasztja.

Lágyan csókol, érzelmesen. Úgy érzem, mintha ezzel a csókkal akarná kifejezni az irántam érzett szeretetét, mindent amit érez, ami kicsit megijeszt. Lehet, hogy csak paranoia vagy túl sok film nézés miatt van, de amikor egy pasi így csókol, akkor legtöbbször rossz hírt akar veled közölni vagy a legrosszabb esetben szakítani akar a barátnőjével, de remélem ebben az esetben nincs így. Ha így lenne, akkor biztosan nem akarna elvinni sehová sem, vagy az lenne az utolsó közösen eltöltött időnk? Na jó ezt inkább nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből, mert észre fogja venni, hogy valami nincs rendben és akkor magyarázkodhatok.

- Mi a baj? - suttogja, homlokát az enyémnek döntve. - Liv, tiszta fehér vagy, jól vagy? - vált át aggódóvá.

- M-minden rendben - motyogom. - Jól vagyok, ne aggódj... csak valami butaságra gondoltam - teszem hozzá halkan - de tudom, hogy semmi értelme, mert te nem vagy olyan.

- Milyen nem vagyok? - vonja fel a szemöldökét.

- Mint az összes többi pasi, aki... nem számít, tényleg hagyjuk Harry, jól vagyok, csak el kell terelnem a figyelmem.

- Gondolj arra, hogy csodás pár nap elé nézünk - suttogja a fülembe.

Éppen ez a baj, hogy erre a bizonyos pár napra gondolok, de ő ezt nem tudhatja meg. Nem akarok semmit sem feltételezni róla, ha ott leszünk, ahol, akkor minden ki fog derülni, de én addig biztosan ki fogom verni a fejemből ezt a szakítási témát, mert mi együtt leszünk mindörökké.

Sziasztok! Tudom, hogy rövid és unalmas, lehetet volna jobb is és valószínűleg az is volt, csak hát kiment a nettem és szépen nem mentette el, amit addig írtam és így nulla kedvvel kellett újraírnom, de ígérem, hogy az utolsó rész az hosszabb lesz és sokkal jobb ennél, remélem. Vannak az olvasóim között, akik pénteken ballagtak?

12.rész - Forró vágyak

Már akkor tudtam, hogy veszélyes játékba kezdtünk, amikor minden elkezdődött. Viszont igazán csak, akkor vált tisztává előttem a helyzet, mikor elbúcsúztunk anyáéktól, és Harry szemébe néztem. Szemeiről senki sem tudta volna megmondani, hogy eredetileg zöldek, mivel szinte teljesen feketén csillogtak. Ami nála annyit jelent, hogy nehezen tudja magát visszafogni, és semmi sem érdekli csak, hogy minél hamarabb megkapja, amit akar. Merésznek kellett lennem, hogy beüljek mellé a kocsiba, mivel nem vagyok benne biztos, hogy képes az útra figyelni, de valljuk be én még a lábaimra is alig tudtam, amikor felfedeztem a szemeibe a vágyat. Nálunk az ilyen játékok, sosem végződnek jól. Mármint ez nem igaz, nagyon is jó végük van csak annyira komolyan vesszük azt, hogy ki adja fel elsőnek, hogy oda jutunk, hogy a végére már egyikünk se bírja ki, és egyből meg akarja kapni a másikat. Emlékszem, hogy az utolsó ilyen játékunknak az lett a vége, hogy Harry kocsijában feküdtünk le, mivel ő azt mondta képtelen lenne hazavezetni, én pedig nem ellenkeztem. Miért is tettem volna? Szeretem az újdonságot, és a kocsi mindkettőnk számára az volt, de most nem szeretném, ha itt történne meg. Most ki akarom élvezni, nem pedig hamar túlesni rajta. Élvezni akarom az érintését, érezni akarom, ahogy a bőröm bizsereg attól, hogy megérint. Azt akarom, hogy csak velem legyen elfoglalva és engem akarjon kielégíteni, és ne azt nézze, hogy bármelyik pillanatban észrevehet minket valaki. 

A legtöbb lány azt szereti, ha a pasijuk gyengéd, de egy valamit tudni kell Harryről. Ő nem a gyengédségről híres, ha szexről van szó. Persze nem is vadállat, viszont durva és kemény és szereti megmutatni, hogy ki a főnök azokban a percekben, én pedig ezt élvezem. Élvezem, hogy nem gyengéden érint meg, mintha egy porcelánbaba lennék, hanem durván, mint egy lányt, akit akar. Az idők során rájöttem, hogy én nem domina vagyok, sokkal inkább alávetett. Szeretem, ha mások uralkodnak felettem, de ez csak a szexben van így, különben ki nem állhatom, ha valaki parancsol nekem, ha valaki megmondja, hogy mit kell csinálnom. Utálom és sosem teszem meg. Viszont kivételek mindig vannak, ha ő kérne tőlem bármit vagy monda abban a pillanatban teljesíteném. 

A piros lámpánál állva, Harry morogva teszi a kezét a combomra, majd mar a bőrömbe, amit én próbálok csendben tűrni, mivel ha hangokat adnék ki, amit ebben a pillanatban nagyon is szeretnék, akkor csak jobban beindítanám vele és csak azt érném el, hogy vagy olyan gyorsan menjen, hogy életveszélyben lennénk, vagy a kocsiban való szexet és egyiket sem szeretném. 

- Ugye tudod, hogy ismét mindketten túllőttünk a célon? - szólal meg rekedt hangján. - Szeretek veled játszani, de néha úgy érzem, hogy nem tudjuk hol a határ és oda jutunk, hogy az emberek előtt dobjuk le a ruháinkat, mert nem bírjuk tovább - nevet fel.

- Ilyen még sosem fordult elő - nyögöm ki. - És különben is, te csak az enyém vagy, eszem ágába sem lenne hagyni, hogy bárki más is lássa azt, ami az enyém - jelentem ki határozottan. Te az enyém vagy és a látvány is csak engem illet.

- A kurva életbe, a lámpákkal - csap a kormányra. - Ha nem lennék tisztába, hogy mennyi barom sofőr van a világon, akkor ebben a pillanatban tennék a szabályokra és minden piros lámpán áthajtanék, hogy hamarabb hazaérjünk.

- Szeretem a veszélyt, de az életemre még szükségem van - suttogom. - De nézd a jó oldalát, minél később érünk haza, annál jobb lesz az egész, hiszen mindkettőnkben pattanásig feszülnek az idegek és ez fokozza a vágyat, ami csak annyit jelent, hogy jó éjszaka elé nézünk.

- Mit meg nem adnék most azért, hogy egy olyan csajom legyen, akinek nem piszkos a fantáziája, aki inkább csendben ülve várja, hogy megérkezzünk. Tudod, hogy imádlak és bármire képes vagyok, de ha el akarsz jutni hazáig és nem egy eldugott helyen dugni a kocsiban, akkor fogd be.

Teljesítettem a kérését, viszont az önelégült mosolyt nem lehet letörölni az arcomról. Büszke vagyok magamra, hogy elérem nála, amit szeretnék. Ismerem és ha akarnám még tudnám húzni, de nem teszem, mert türelmes ember vagyok... mondjuk. Hát igen a türelmem bizonyos helyzetekre jellemző, de nem a mostanira. Most mindennél jobban szeretném, ha már otthon lennénk és megcsókolhatnám.

***

Alig lépünk be az ajtón, Harry egyből neki is nyom az ajkaimra tapadva. Gondolkozás nélkül vezetem kezeim dús hajába, majd marok bele, ezzel morgást váltva ki belőle. Ha ezt bárki látná, biztos vagyok benne, hogy nem nevezne minket embernek, sokkal inkább állatoknak, akik megvadultak a másiktól, amiben van valami igazság is. Kezeit a fenekem alá vezeti, majd felemel a földről, én pedig cipőim ledobva magamról ölelem át a derekát. Az rövid ruhám ennek köszönhetően teljesen felcsúszik, aminek ebben a pillanatban örülök, mivel ez csak annyit lehet, hogy közelebb lehetek hozzá. 

Egyik pillanatban még vadul tépi az ajkam, a másikban már a nyakamon érzem forró leheletét, édes csókjait. Nyögve döntöm oldalra fejem, hogy jobban hozzáférhessen a bőrömhöz, ami az érintésére szomjazik. Eleinte csak csókolgat, de amint megtalálja az általa már  jól ismert érzékeny részem, fogai közé veszi azt és szívni kezdi. Szorosabban fonom köré a kezeim és a lábaim is. Szeretném levetkőztetni, ahogy azt is szeretném, hogy ő is ugyanezt tegye velem. Forró a levegő, nekem pedig ebbe a falatnyi ruhában is meleg van, hát akkor neki. Kezeim a mellkasára vezetem, majd minden gondolkozás nélkül húzom meg az inge két oldalát, aminek következtében a gombok szétpattannak a szobában. Hallom, ahogy a nyakamba kuncog, de egy percre sem hagyja abba a csókolgatást. Kezeimmel mohón fedezem fel forró mellkasát, ami neki is tetszik. Hirtelen áll meg mozdulataiban, amikor ajkam a nyakára helyezem, eddig én semmit sem csináltam, csak ő velem, de most úgy érzem, hogy itt az ideje a változtatásnak. Mohón hagyok nedves csókokat a nyakán és vállán, amit ő mély morgásokkal jutalmaz. 

- Ebből elég - jelenti ki, majd a lábaimra helyez. - Túl sok ruha van rajtad - jelenti ki, majd áthúzza rajtam a fekete ruhám, így már csak alsóneműben állok előtte. Perverz mosollyal néz végig rajtam, majd bújik ki az ingéből. - Ugye tudod, hogy ez lesz az eddigi legjobb éjszakánk? - húz magához.

- Már akkor tudtam, amikor belementem a játékba - nézek a vadul csillogó szemeibe.

Be sem fejezem a mondatom, ismét a karjaiban vagyok, már a szobánk felé tartva. Lábaimat szorosan zárom köré, miközben ő ismét a nyakam csókolgatja. Olyanok vagyunk, mint a tinik, akik nem bírnak magukkal, pedig elvileg mi már nem vagyunk azok, de a francba is, egy ember sosem nő fel, ha a szerelemről van szó, ami ugyanolyan erős évek elteltével is. Mindig tiniszerelem marad, ami teli van vággyal és szenvedéllyel. 

Másodpercek alatt az ágyon találom magam. Rövid idő telik el, míg Harry nincs a közelemben, de már most érzem a forró testének a hiányát. Feljebb tornázom magam az ágyon, míg Harry meg nem állít benne. A lábaim közé férkőzik, majd fátyolos tekintettel néz le rám. Tenyerét a szívemre helyezi, majd lassan simít végig a bőrömön lefelé haladva, miközben az én légzésem egyre szabálytalanabb lesz. Vigyorogva hajol fölém, majd csókol meg. Ez már sokkal gyengébb, mint a lent váltott csókjaink, de még ebben is érzem a vágyat, a durvaságot. Tenyerével az oldalam simogatja, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodik. Tudom, hogy mit csinál és nagyon nem tetszik. Ilyenkor csak hergelni akar, de a francba is, mindig eléri, hogy teljesen magamon kívül legyek, amire a végére jutunk. Már most úgy érzem, mintha részeg lennék az érintésétől, pedig szinte még semmit sem tett. 

Vigyorogva emeli fel a fejét, miközben jobb keze a belső combomon csúszik fölfelé, én pedig próbálok lejjebb csúszni, hogy megrövidítsem az útját, amit ő csak egy morgással díjaz. Amint az ujjai elérik a bugyim anyagát, felnyögök. Vágyom az érintésére, de tisztában vagyok vele, hogy még nem fogja teljesíteni a kívánságom.

- Ugye tudod, hogy nem bírom sokáig? - nyögöm ki nagy nehezen, két csók között. - Utálom, ha játszadozol velem - jelentem ki halkan.

- Én sem szeretem, Hercegnő, de most visszakapod - temeti arcát a nyakamba, majd halad lefelé nedves puszikat hagyva a bőrömön. 

Érzem, ahogy a hátam mögé nyúl, majd kikapcsolja a melltartóm és lassan lehúzza rólam. Lehunyt szemekkel élvezem az érintését, ahogy végigsimít a bőrömön, vagy éppen belemarkol. Nem fogja magát vissza, ahogy én sem, így egy idő után megelégelem a lassú mozdulatokat és a hajánál fogja húzom fel magamhoz, mire ő morogva csókol meg. Kezeimmel az övével bajlódok, ugyanis rajta még mindig túl sok a ruha, ha engem nézünk. Kisebb bajlódás után, majd a földön tudhatom a nadrágját, aminek köszönhetően észreveszem az egyre dudorodó férfiasságát, amit bár eddig is észleltem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotban ennyire jól bírja.

- Ha te már ilyen szépen levetkőztettél, akkor nem gondolod, hogy én is ezt kellene tegyem veled? - morogja.

- Kérlek... - nyögöm ki nehezen, ugyanis az ágyékát az enyém ellen nyomja. 

Tisztában vagyok vele, hogy a lányok nem szoktak ennyire vadak lenni, de ha Harry nem tesz valamit, akkor én fogok és az neki fájni fog. Ebben a pillanatban legszívesebben végigmarnám a hátát, amit ő élvezne most, de holnap már nem igazán hiszem.

Felemelkedik rólam, majd a lábaira ül és úgy néz rám, miközben én nagy nehezen a könyökömre támaszkodom, hogy jobban lássam. Kezeit a combomra vezeti, én pedig gondolkozás nélkül nyomon jobban tenyeréhez a bőröm. Vigyorogva csúsztatja felfelé kezeit, míg el nem éri a bugyim szélét, amibe beleakasztja az ujjait, majd lassan lefelé kezdi húzni.

- Te már most készen állsz - simít végig rajtam, mire megkönnyebbülten nyögök fel. - Türelmetlen vagy, ugye tudod? - nevet fel.

- Te meg kínzó, remélem te is tisztában vagy vele - vágom hozzá, amin újból felnevet.

- Ne aggódj Hercegnőm, mindjárt megkapod, amire szükséged van - helyezi fel az egyik ujját, amihez pillanatokon belül egy másik is csatlakozik, miközben hülyekujjával továbbra is simogat.

Behunyt szemekkel dőlök vissza az ágyra, majd markolom meg a lepedőt, mintha az a segítségemre lenne. Növeli a tempót, én pedig ennek következtében egyre közelebb kerülök a csúcsponthoz, de mielőtt ez még megtörténhetne, abbahagyja a tettét, amit én egy morgással jutalmazok.

- Ne duzzogj, mindjárt megkapod, amit akarsz - kerekedik fölém Harry. 

Férfiassága a combomnak csapódik, mire meglepetten kuncogok fel. Mikor vette le az alsóját? De ki a francot érdekel, kezeimmel átkarolva húzom közelebb magamhoz, majd tapadok az ajkára. Szenvedélyesen csókol miközben érzem, ahogy bepozicionálja magát. Ennek a tudatában, a vágyam csak erősödik, hiszen tudom, hogy mi következi. Erre várok már, amióta ebbe a szobába kerültem és most végre meg is kapom. Mindketten egyszerre nyögünk fel, ahogy belém vezeti magát, majd lassan mozogni kezd, de minden másodperc elteltével fokozza a tempót. Nedves hajába túrok, miközben egy másodpercre sem szakadok el az ajkaitól.
A szobát nyögéseink töltik be, ahogy egyre közelebb kerülünk az orgazmus pillanatához. Érzem, ahogy a hasam összeszorul és a hátam ívbe feszül, tudom, hogy másodpercek múlva a csúcsra jutok és Harry mozgásaiból ő is közel jár, hiszen még mindig gyorsít a tempóján.
- Élvezz el nekem bébi - morogja mély hangján. Több sem kell, teljesítem a kívánságát, amit hamarosan ő is követ.
Percek múlva zihálva fekszünk egymás mellett. Összeszedve a maradék erőmet, fordulok az oldalamra majd bújok Harryhez, aki szorosan magához ölel. Mellkasa még szaporán emelkedik és süljed, de engem mégis megnyugtat a közelsége.
- Ugye tudod, hogy még nem fogunk aludni? - szólal meg pár csendes perc után.
- Szerinted én most ismertelek meg téged? - kérdem tőle kuncogva, miközben úgy helyezkedem, hogy a szemébe tudjak nézni. - Évek óta ismerlek és tisztában vagyok vele, hogy nem ez volt az utolsó együttlétünk a ma estét nézve.
 - Okos vagy te - nevet fel. - De csak, hogy lásd nem vagyok gonosz hagyok pár perc pihenést és csak aztán megyünk zuhanyozni, közösen.
- Milyen nagylelkű vagy - puszilok a nyakába, mivel az van a legközelebb az ajkamhoz.
- Te pedig lusta - vádol meg, miközben feljebb húz a karjaival, majd lassan megcsókol. - Örülök, hogy visszakaptalak, ugye tudod? - kérdi suttogva.
- Ha én lusta vagyok, akkor te meg nyálas vagy szex után Styles - mosolygok rá, mire ő durcás arcot vág, hiszen pont nem a lényeget ragadtam meg a mondatából. - Jaj, ne csináld már - nyomok egy puszit a szájára. - Tudod, hogy én is mindennél jobban örülök ennek, nélküled nincs olyan, hogy mindörökké.
- Sosem lesz - jelenti ki, majd újra ajkamra tapad - mert te mindörökre az enyém vagy és ennek a szónak csak ott van értelme, ahol én is ott vagyok - suttogja. - Most pedig nyomás fürödni - paskolja meg a fenekem, mire felmordulok, de követem őt a fürdőbe, ahol valószínűleg igen sokáig leszünk majd.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ahogy ígértem most már gyakrabban lesznek részek, ugyanis a jövőhéten be szeretném fejezni, mivel már csak három rész van, az pedig nem lesz olyan nehéz megírni. Utána pedig a következő, aminek vége lesz az a Louisos, de addig még van. Hiszen az még kicsit odébb van, de pár hétig biztosan csak azzal fogok foglalkozni. Remélem nektek tetszett a rész, mert én nem igazán vagyok vele megelégedve, viszont mindent megtettem, amit tudtam... Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat! További szép estét!

11.rész - Játék

- Úgy izgulsz, mintha az elnökkel vacsoráznánk - nevet fel Harry. - Liv, ők csak a szüleid, akikkel mellesleg, alig két hónapja találkoztunk, mitől tartasz ennyire? - helyezi hatalmas kezeit a derekamra.

- Az előző vacsoránk is elég érdekesen alakult - húzom el a szám. - Semmi bajom velük, tényleg imádom őket, de néha azt kívánom bárcsak normális szülőket kaphatnék. 

- Nem tehetek róla, hogy a szüleid imádnak engem - húzza mosolyra az ajkát. - Engem mindenki imád, lehetetlenség nem szeretni engem és ezt te tudod a legjobban - suttogja a fülembe.

- És milyen szerény vagy - bújok hozzá. - Igen, téged nehéz nem szeretni - emelem fel a fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni. 

- Tudod mit vettem észre az elmúlt időben? 

- Ha elárulod, akkor megtudom - lépek tőle hátrébb, mire morogva kap után és tart egy helyben.

- Ugyanazok vagyunk, akik voltunk - mosolyog rám. - Semmit sem változtunk, csak idősebbek lettünk. De ez azon egyáltalán nem változtat, hogy néha megmutassuk azt az énünk, aki még nem akar felnőni. Mindketten szoktunk néha gyerekesen viselkedni, például, amikor más posztot akarunk nézni vagy a takarón veszekedünk, esetleg egy utolsó csésze tejért - nevet fel. - Alig költöztünk össze egy hónapja, de én már úgy érzem, mintha évek óta házasok lennénk.

- Lélekben azok is vagyunk - simítok végig az arcán. - Számomra az, hogy összekötöm valakivel az életem, sosem azt jelentette, hogy összeházasodom valakivel, hiszen számomra az csak egy papír. Az még semmit sem bizonyít, vagyis számomra nem. Nekem ez is tökéletesen megfelelne, ami most van, de ne értsd félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy esetleg megkérnéd a kezem, akkor én nemet mondanék, csak annyit akartam ezzel üzenni, hogy számomra már ez is házasságot jelent, hiszen összekötöttem veled az életem, azzal, hogy összeköltöztünk. 

- Még mindig aranyos vagy, amikor zavarodban össze-vissza beszélsz - dönti homlokát az enyémnek. - Értem, hogy mit akarsz mondani, én viszont szeretném, ha a jövőben tudnák, hogy te hozzám tartozol és ezt az bizonyítja a legjobban, ha ott díszeleg a gyűrű az ujjadon.

Amióta El felhozta azt, hogy Harry bármikor megkérheti a kezem, nem megy ki a fejemből a gondolat, hiszen én magam is így érzem. Összeköltöztünk. Kibékültünk. A kapcsolatunk sokkal szorosabb, mint valaha volt. Ha úgy vesszük, már pont azon a szinten vagyunk, hogy bármikor megtörténhet, én pedig ezer örömmel mondanék neki igent.

***

Mivel Harrynek valami fontos dolga akadt, lelépett Louis-val, engem pedig egyedül hagyva az aggódással, amire semmi szükség se lenne, egyszerűen ezt váltja ki belőlem a találkozó. Mondjuk az sem teljesen igaz, hogy egyedül vagyok, hiszen itt ül mellettem El és már percek óta valami bugyuta filmet nézünk a tévében, bár én biztos vagyok benne, hogyha megkérdeznék mi volt benne, fogalmam se lenne róla.
A másik ok, amiért aggódnom kell az a két barátom pillantásai. Amíg Lou, Harryre várt, ő is velünk volt, és folyamatosan úgy néztek rám, mintha valami egetrengető dologról nem tudnék és ez lassan kezd az agyamra menni. Még nem kérdeztem rá, de biztos vagyok benne, hogy El sejti mi bajom lehet.
- Na jó - sóhajtok fel - elég volt - rakom magam mellé a párnát, amit eddig az ölembe tartottam. - Áruld el nekem szépen, hogy miért néztetek rám egész végig úgy, mintha ti tudnátok valamit és én nem?
- Miről beszélsz? - kérdi ártatlanul El.
- Na ne szórakozz velem jó? - morgom. - Nem csak te ismersz engem, kislány, hanem én is téged és pontosan tudom milyen pillantásaitok szoktak lenni Louval, nem ez lenne az első, ha már így szóba került, hogy valamit eltitkoltok előlem és közben úgy néztek egymásra, majd rám, ahogy ma. Tudom, érzem, hogy van valami, de mindketten, nem is, inkább mindhárman befogjátok ezzel az én idegeimen táncolva, pedig tudhatnátok, hogy a mai nap miatt már alapból kivagyok egy kicsit.
- Túlreagálod - nevet fel. - Semmi sem titkolunk előled, nincs miért aggódnod.
- Szemét vagy, ugye tudod? - húzom össze a szemeim. - De nem baj, egyszer majd eljön az én időm is és akkor majd visszakapod, erre mérget vehetsz.
- Tettem már valaha olyat, amivel nem neked akartam jót? - kérdi mosolyogva, mire megrázom a fejem. - Na ugye, szóval te csak hallgass és bízz bennem és mindenki másban, akiről azt feltételezed, mint rólunk - kacsint rám. - Sosem titkolnék el előled semmit sem, ami árthat neked, szóval ne aggódj feleslegesen, elég neked, ahogy látom a ma esti.
- Jó, legyen hiszek neked, de attól még haragszom rád - fonom keresztbe a kezeim. - Különben meg miért jön mindenki azzal, hogy nem érti miért izgulok az este miatt. Nem szeretek puccos vendéglőbe menni és kiöltözni egy vacsora miatt, na meg persze az sem tetszik, hogy a szüleim úgymond kicsit leégettek Harry előtt, mivel nem mellém álltak, hanem sokkal inkább mellé, amit persze megértek meg minden, de örültem volna ha nem teszik.
- Harry szeret téged, ne foglalkozz butaságokkal - legyint. - A ma este jó lesz, megvacsoráztok, beszélgettek és nézd a jó oldalát a kínos találkozón, amin újra együtt jelentetek meg Harryvel már túl vagytok, attól ez pedig csak jobb lehet.
Azért nem jó El-el vitatkozni vagy megpróbálni valamiről meggyőzni, mert az lehetetlen. Ő mindig talál egy kiutat, ha sarokba akarod szorítani, éppen ezért a legjobb hozzá fordulni, amikor úgy érzed hülyeségre készülsz, mert az ő jóslatai szinte mindig bejönnek.
Öt óra van, már csak két órám maradt a találkozóig, ami már nem igazgat annyira, szerencsére sikerült elérniük, hogy lenyugodjak és azt mondjam ezek csak a szüleim, akikkel nem is olyan rég találkoztam,szóval mit vagyok úgy oda miatta.
- Tudod - lép Harry a hátam mögé, majd helyezi hatalmas tenyereit a csupasz derekamra - ha így folytatod nem olyan biztos, hogy időben ott leszünk - morogja a fülembe. - A szüleid úgysem mondanának semmit, mivel biztos vagyok benne, hogy sejtenék a késésünk okát, szóval mi lenne ha nem járkálnál előttem fehérneműben?
- Talán nem tetszik, amit látsz? - akasztom karjaim a nyakába, miután megfordulok az ölelésében.
- Éppen ez a baj - mordul fel - hogy rohadtul tetszik, amit látok és nehezen tudok neki ellenállni - suttogja, közelebb húzva magához, mire én kuncogva állok lábujjhegyre majd nyomok egy puszit a szájára. - És ezzel remélem tudod, hogy nem könnyíted meg a helyzetem?
- Ki mondta, hogy szeretném megkönnyíteni? - vonom fel a szemöldököm. - Tudod, hogy legszívesebben itt maradnék veled és még a maradék ruháinktól is megszabadulnék, de nem lehet - biggyesztem le az ajkam. - Várnak ránk, és nem szabad megvárakoztatnunk őket.
- Te játszadozol velem - jelenti ki. - De tudod, bébi a játék kettőn áll és ha én is beszállok, akkor nem tudom, hogy ki lesz az, aki előbb feladja - néz a szemeimbe. - Mindkettőnknek megvannak a módszereik, de úgy érem én hamarabb el tudom érni, hogy tegyél mindenre és azt tegyünk, amit most ebben a pillanatban mindketten nagyon is akarunk.
- Ha játszani akarsz, akkor én benne vagyok - lépek tőle hátrébb, mire felmordul. - Lássuk ki bírja tovább - mosolygok rá, majd kapom ki a szekrényemből a fekete ruhát, ami az utolsó választásom és veszem lassan magamra.
A ruha alig ér a combom közepéig, mély dekoltázsa van, anyának egyből le fog esni, hogy mi a tervem vele, de ebben a pillanatban nem igazán érdekel. hiszen ő is volt fiatal és tőle és hallottam egy-két érdekes sztorit, amit apa elcsábítása érdekében tett, szóval ennyit én is megtehetek. Látom, ahogy Harry beszívja a levegőt, majd végigmér, miközben ajkába harap. Nevetve engedem le a tincseim, majd igazítom meg őket. Volt annyi eszem, hogy először a sminkem készítsem el, majd csak utána válassza ki a ruhám, mivel számomra az mindig hosszadalmasabb munka, mint az előző.
- Kész vagy? - jelenik meg az ajtóba Harry, fehér ingen és fekete farmerben.
- Igen - dugom bele lábam a magassarkúba. - Mehetünk - mosolygok rá.
- Nem tisztességesen játszod ezt a játékot - suttogja a fülembe. - De ha te szabályokat szegsz, akkor tőlem se várj mást - enged el.
A vendéglő felé tartó út csendesen telik. Mindketten a gondolatainkba merülve ülünk egymás mellett. Míg Harry azt próbálja kitalálni mivel vághatna vissza, én az embereket bámulom, akik mellett elhaladunk és újra azon jár az agyam, amit El mondott nem is olyan rég. Elképzelem a közös életünk, elképzelem, amint a kapcsolatunk felveszi a következő szintet, de ez a merengés egészen addig tart, míg meg nem érzek egy meleg tenyerek a combomon. Fejem egyből Harryre kapom, aki vigyorogva tekint rám, majd fordul vissza az út felé.
- Ezzel volt valami célod, vagy csak ki akartál szakítani a gondolataimból? - kérdem tőle, miközben kezem az övére helyezem, majd összekulcsolom az ujjainkat.
- Mindkettő - vonja meg a vállát. - Mi ragadott ennyire magával?
- A jövőbeli elképzeléseim - adom a tudtára. - El belém ültetett valamit, ami nem akar kimenni a fejemből, így nem akadályozhatom meg, hogy valami olyanon agyaljak, ami még messze van.
- Szóval rólunk van szó - nevet fel. - Mit mondott El, ha szabad tudnom?
- Nem adok neked ötleteket, hogy mivel szekálhatsz - rázom meg a fejem. - Elég, ha ő teszi, nem kell még tőled is ezt hallgatnom. De különben is már úgysem lenne időnk erről beszélni, hiszen megérkeztünk - pillantok rá.
A kocsiból kiszállva egyből megcsap az esti levegő, aminek köszönhetően próbálom lejjebb húzni a ruhámat, persze sikertelenül, amin Harry jót nevet. Hát igen, nem igazán gondoltam én végig a tervem. Harry szempontjából jó döntés volt a ruha, az időjáráséból kevésbé, de kibírom, hiszen én sem szeretek veszíteni a játszmákban, nem csak ő.
Beérve, Harry elmondja, hogy milyen asztalt keresünk, majd lassan elindulunk a keresésre. Anyáékat egyből kiszúrom. Mindketten hatalmas mosollyal az arcukon állnak fel, majd néznek végig rajtunk. Tekintetem anyára vezetem, aki fejét rázva vigyorog. Hát persze, hogy tudja miért vettem fel pont ezt a ruhát.
- Sziasztok! - ölelem meg őket. - Jó újra látni titeket.
- Mi is örülünk, hogy újra együtt láthatunk titeket - öleli meg apa, Harryt.
- Ezt már megbeszéltünk - sóhajtok fel. - Igen, újra együtt vagyunk és már semmi sem választhat el minket szóval kérlek, ne beszéljünk erről.
- Igaza van Livnek, ne kell a múltat felhozni, a jelenbe éljünk - foglal helyet mellettem.
- Igazad van, én is mindig ezt mondom neki, de Bob szereti feszegetni a határokat - neveti el magát anya. - Meséljetek, miről maradtunk le!
- Nem maradtatok le semmiről - jelentem ki. - Három hónap múlva lesz egy esküvő, amire hivatalosak vagyunk, de ennyi semmi több, vagyis én nem tudok róla - mondom durcásan, mert eszembe jut a mai akciójuk.
- Mit titkolsz a lányom elől? - kérdi nevetve.
- Semmit - emeli fel a kezeit védekezően Harry, de látom rajta, hogy már anyának is átadta, hogy van egy terve csak én éppen nem tudok róla. - A Hercegnő egész nap így viselkedett, mivel fejébe vette, hogy mi titkolunk előle valamit - vonja meg a vállát.
- Jogosan - teszem hozzá, halkan, mire rajtam kívül mindenki felnevet.
A rendelt italokat hamar kihozzák, így megkönnyebbülten emelem az ajkamhoz a borral teli poharat, ám majdnem félrenyelek, amikor az asztal alatt, megérzem Harry kezét a combomon, ami egyre feljebb csúszik. Csintalanul, de egyben ártatlanul néz rám, mintha az ég adta világon semmit sem tenne, mire én mosolyt erőltetve magamra helyezem vissza a poharat, majd próbálom figyelmen kívül hagyni a vágyat, amit ezzel kelt bennem.
- Kicsim, tudom, hogy már mondtad, hogy nem szeretnéd, viszont én még egyszer felajánlom neked - kezd el mesélni anya, akire nehezen tudok figyelni, a mellettem ülő göndörkének köszönhetően. - A nyaraló még mindig ott van és örülnénk, ha eltöltenétek ott pár napot, Harry úgy, hogy mi álljuk az egészet.
- Anya - nyögök fel. - Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy ez nászajándék lenne és mi még csak jegyesek sem vagyunk, nemhogy házasok.
- Ami késik nem múlik - hajol a fülemhez Harry, hogy csak én halljam, amit mond. Arcomat elönti a pír, amikor egy lágy csókot nyom a nyakamra, a szüleim előtt. - Liv igazán örülne, ha eltölthetne ott pár napot, nem igaz kedvesem? - pillant rám, miközben megszorítja a combom.
Nagyot nyelve adom bólint, mivel megszólalni képtelen vagyok. Az elfogyasztott bor, Harry közelsége, a hülye játékunk egyre inkább kezdi átvenni felettem a hatalmat és ha ez így megy tovább, akkor én leszek az, aki veszít, nem pedig ő, de legalább megkapom, amit akarok, nem igaz?
Alig tudok a beszélgetésre figyelni, de ezzel már nem csak én vagyok egyedül. Egyre merészebbek lettünk, ha Harry azt hiszi csak neki sikerül növelnie a másik vágyát, hát téved, mivel én is tisztában vagyok vele, hogy mi készíti ki őt. Egész vacsora alatt, egymást cseszegettük, ha anyáék észre is vettek bármit, semmit sem szóltak.
- Akkor a nyaraló kulcsait holnap átvisszük - mosolyog anya.
- Köszönjük - préselem ki magamból. Harry combján lévő kezem feljebb csúszik, mire élesen beszívja a levegőt, majd felém fordul. - Mi az?
- Amint hazaérünk, meglátod - morogja a fülembe.
Nyertem!

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszett! A következő részben olvashattok majd egy pikánsabb jelenetet és az azt követő látogatást. Mint mondtam már nincs sok hátra, de ígérem, hogy lesznek még izgalmas részek benne. Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat! További szép napot!